Mikor készült az első magyar röntgenkép? És az első röntgenkarikatúra? Milyen kapcsolatban vannak a fekete-fehér, elmosódott röntgenképek és a színpompás anatómiai ábrázolások? Milyen eszközöket vetettek be Magyarországon a tuberkulózis elleni kampányban a 19–20. század fordulóján? Hogyan lehet egy röntgenkép bírósági bizonyíték? Meddig terjed a képfeldolgozás, és hol kezdődik a képmanipuláció? Mennyire fontos a szerepük a képeknek a tudományban és a hitelesítés különböző aktusaiban? Hogyan jelenik meg a röntgensugárzás Babits Mihály, Karinthy Frigyes vagy József Attila műveiben?

Ez a kötet többek közt ezekre a kérdésekre keresi választ a röntgentechnológia magyarországi használatának kezdeteit feltérképezve. A röntgent és a többi képalkotó eljárást a szerző ún. kultúrtechnikaként írja le. Ez azt jelenti, hogy az itt bemutatott elemzések mindig arról is szólnak, hogy miként formálták a korai képalkotó eljárások az ember – az orvos és a beteg – világhoz fűződő viszonyát és önmagáról alkotott képét, és hogyan definiálták újra a szubjektum lényegét és határait.