Bernanos regénye a szenvedés allegóriája is lehetne, melyet egy őszinte és mély lelkiéletre törekvő fiatal pap testesít meg, akinek hivatása első állomáshelyén szembesülnie kell híveinek értetlenkedésével, közönyével és cinizmusával. Eközben ő maga is súlyos hitbeli válságba kerül, s szenvedései nem csak lelki, de fizikai teherként is ránehezednek. Az emberek tévesen ítélik meg: falánknak és iszákosnak könyvelik el, s hiába él aszkéta életet, egészségi állapota miatt egyre nagyobb fájdalmak gyötrik. Naplója kétségbeesett kísérlet, hogy imádságra képtelen lelkét megvizsgálja és Isten felé emelje. Leírja súlyos vitáit a körülötte élőkkel; tanúi lehetünk a rendszeres párbeszédnek, melyet önmagával folytat, de közben rájön, hogy szenvedélyesen és kíméletlen őszinteséggel leírt sorai nem enyhítik szenvedését.