’Sárbogárdi Jolán regényírónő’ A test angyala című képzetten maníros, következetesen rossz helyesírású és élvezetesen dilettáns könyvével debütál. E stílus- és műfajbravúrt azonban Parti Nagy Lajos írta, neve Sárbogárdi Jolán neve fölé kerül.

Sárbogárdi Jolán hősnőjéhez hasonlóan szemérmesen, az 1990-es évek Magyarországának erkölcsi realitásaitól eltekintve mesél leányos érzékenységű, naiv hősnőjének első igazi s természetesen rögtön házassághoz vezető szerelméről úgy, hogy a címbéli testről szó nincs, hacsak az elhallgatás révén nem. Az írónő eltekint az irodalom igényétől, a jól használt nyelvtől, s a negédes lányregények jóság, szépség, kifinomultság, érzékenység kliséit alkalmazza.
Maradna mindez játék, ha nem lenne Parti Nagy műveinek az általa használt nyelvtől éppen le nem választható társadalmi olvasata. E prózai műve kétségtelenül leképezi (ha utalásokon, periférikus mozzanatokon keresztül is) a valóságviszonyokat. Az 1990-ben eljátszott történelmi lehetőség elcsúfult rendszerváltásának felhangjai ott kísértenek a Sárbogárdi Jolán által felrajzolt polgári miliőben, melybe furcsamód belefér a komfortra cserélt szabadság, finomkodó érzésekkel hivalkodó gondolkodásmódjába pedig az otrombán hazug nyelv. A mű érdekes kilátást ad mind az életmű korábbi, mind legutóbbi darabjaira, a versekre és a színművekre egyaránt.