"Aki a múlt század `70-es és `80-as éveiben ismerte Szilágyi Györgyöt, habozás nélkül humoristának nevezte, aki közelebbről ismerte, szerkesztőnek mondta (Rádiókabaré, Martonnal párban), aki pedig megismerte, a szemlélődő, a múltat kutató, az emlékidéző, a polgári létet magáénak tudó, a régi szépet és jót áhítozó civil "történész" titulust illesztette nevéhez. Azt hiszem, kevesen tudtak nála többet a hajdani Budapestről, a városban történtekről és a Pesten és Budán megforduló személyiségek szerepléseiről.
E kötetében, amelyet akár hattyúdalának is nevezhetünk, Josephine Bakerről vagy Karády Katalinról mesél, persze megfordulnak itt "még sokan mások". Ráadásul szerencsés volt, kezébe került az a papíros, amely igazolja, hogy Karinthy Frigyes író lelépett a villamosról, amiért kirótták rá az érte járó büntetést. Aki ennél többre kíváncsi, ne habozzon, lapozzon, és tudja meg mielőbb: a humorista valóban az utcán leli a témáit. És tudja meg azt is: mély érzelemmel teli lélek lakozott a közelmúltban elhunyt humoristában, aki megalkotta nekünk a duci Hófehérkét és a hét elgyötört törpét." (Nagy Bandó András)