A kötet a magyar jogbölcseleti gondolkodás történetét mutatja be a 16–17. századi kezdetektől a 20. század elejéig. Ezen időszakon belül az európai jogbölcseleti gondolkodás tradícióinak megfelelően hazánkban is három nagy korszakot különíthetünk el (természetjog, jogpozitivizmus, neokantianizmus). A szerző jogtörténeti tankönyvében világos elemzések sorában nyújt betekintést a magyar jogbölcselet fejlődésébe, a magyar „észjogi iskolától” a jogpozitivizmuson és a szociológiai pozitivizmuson át a spencerizmusig és a neokantianizmus megjelenéséig. A kötetet ajánljuk minden joghallgatónak, valamint a magyar történelem és jogtörténet iránt érdeklődőknek.