Ez a könyv nem úti­könyv, nem is vissza­em­lé­ke­zés, ennél jóval több. A szer­ző, aki szám­ta­lan­szor járt Ja­pán­ban, tör­té­ne­te­ket mesél az or­szág­ról és az ott élő em­be­rek­ről. Mind­eköz­ben arra a kér­dés­re ke­re­si a vá­laszt, hogy miért nem ért­he­tők meg a ja­pá­nok eu­ró­pai ész­já­rás­sal.

Ve­gyük pél­dá­ul a fugut, vagy­is a ha­lá­lo­san mér­ge­ző gömb­ha­lat. Ne gon­dol­juk, hogy csak az íze miatt esz­nek meg egy olyan halat, mely­nek az el­ké­szí­té­se­kor a sza­kács ke­zé­be adják az éle­tü­ket.

De akkor mi má­sért?

És vajon miért a re­mény­ről ne­vez­ték el a leg­újabb, leg­gyor­sabb szu­per­exp­resszt?

Mi se­gí­tet­te át őket Fu­kus­imán? És mi miért sze­ret­jük annyi­ra Mu­ra­ka­mi Ha­ru­ki köny­ve­it?

Japán az az or­szág, mely a mai napig a leg­erő­seb­ben kö­tő­dik kul­tú­rá­já­nak több ezer éves gyö­ke­re­i­hez. De mi is szo­ro­san kö­tő­dünk Ja­pán­hoz, több szá­lon is, le­gyen ez a zöld tea, a sza­mu­rá­jos mozi, az ani­me­kon vagy a Hello Kitty.

Itt az idő, hogy egy­más­ra ta­lál­junk, ebben lesz se­gít­sé­günk­re a könyv.