A Múlt és Jövõ Kiadó Heller Ágnes zsidó tárgyú írásaiból indított sorozatot. (Az indító kötet Auschwitz és Gulág címmel holokauszt értelmezéseket adott közre.) Második kötetként a filozófusnõ zsidó irodalomról szóló esszéit gyûjtöttük össze. A négy írás egyszerre jár körül esztétikai és a zsidó történelembõl és ábrázolási lehetõségeibõl adódó filozófiai problémákat, és ugyanakkor megrajzolja azoknak az íróknak a portréját is, akiknek az élemûveibõl ezek a sorskérdések ki is bonthatók – nemcsak az irodalmi ábrázolás, de a zsidó azonosság és sors nagy kérdései is – mégpedig univerzális élménnyel és érvénnyel.
Heller hõsei: I.B Singer, Stefan Zweig és Kertész Imre. Életük és munkásságuk – mindaz a történelmileg és szociológiailag behatárolható életanyag, amit életmûvük képvisel – átfogja az európai zsidóság 20. századi sorsát. A sors állomásait – reményekét, illúziókét, s azok megvalósulásait, valamint a kiábrándulás folyamatát, és aztán a „sorstalanság”-ba „fejlõdést.” Valamennyi írásra és íróra Aushhwitz kéményei vetnek árnyékot. Ez a „narratíva” és világhelyzet határozza meg, mindazt, ami elõtte és utána született. .
A kötet elsõ és utolsó esszéje között (A magyar irodalom zsidótlanítása, Húsz év után a Sorstalanságról) Kertész Imre Nobel díja – ez a magyar szellemnek évszázadokat átvilágító és újraértékelõ eseménye – teremt megvilágító kapcsolatot. Ez a villámfény hirtelen leplezi le, miért és milyen hamis elvárások rendszerében nem alakult ki zsidó irodalom Magyarországon a 20. században. Születtek ugyan zsidó mûvek, de törvényszerûen csupán belsõ emigrációban, a magyar irodalmi tradíciókon és diskurzuson kívül.