Az információáramlás történetét sajátos nézőpontból láttató könyv a nemzetközi szakirodalomban is újszerű módszertani felfogást valósít meg. Az eddigi kutatások egyrészt a legkisebb részletek (egyes intézmények, forráscsoportok, események), másrészt a legáltalánosabb szintézisek (pl. a média a középkorban) felől közelítették meg az információs jelenségeket. Egy konkrét közösség információháztartásának vizsgálata - melyre a szerző vállalkozik - egyensúlyt teremthet a kisebb részletek kidolgozottsága és az összefüggések feltárásának feladata között. Az adott közösség információs stratégiáinak vizsgálata mellett így nagyobb szerep juthat a befogadás, vagyis az információ-felhasználás elemzésének.