A negyedik kötet a szerző Babitsról, Kosztolányiról és Móriczról írott műveit, illetve azokat a reflexiókat tartalmazza, amelyek a róluk szóló munkáiról születtek.A kötet legérdekesebb része foglalkozik Móricz Zsigmond munkásságával. Élete utolsó időszakában Balassa elmélyült előtanulmányokat folytatott egy később megírandó, nagy műhöz. Alkotói munkája szerves részének tekintette pedagógiai tevékenységét, azt a termékeny, élő dialógust, amelyet egyetemi hallgatóival folytatott az őt megérintő témákról. Gondolatait, elképzeléseit mintegy próbának vetette alá és engedte alakulni abban a szemináriumsorozatban is, amelynek tapasztalatait és tanulságait azonban számunkra ő már sajnos nem összegezhette. Az itt olvasható Móricz-elemzések a szeminárium egykori résztvevői által (a jegyzetek alapján) rekonstruált szöveganalízisek, amelyek élővé teszik előttünk az így mégsem teljesen elveszett gondolatokat.