A harcos elszántság, a hit, a gyötrelmek felvállalása a háború hirdette célokért, csupa olyasmi, amit ma nehezen tudunk elfogadni olykor akár érteni is. Pedig a háborús múlt jelenvalósága nagyon is egyértelmű; elég, ha a térképre pillantunk, vagy a köztereinken a húszas évektől elszaporodó hősi emlékművek valamelyikére.
A jelen kötet kínálta megközelítések az erőszak, a reprezentációk és agyász megnyilvánulásainak értelmezése révén mutatis mutandis a magyar példára is gond nélkül alkalmazhatók. Az újraírt háború ugyanis nem hadtörténeti munka. Megismerteti és összegzi a háborúkutatás új eredményeit, miközben újragondolja a 20. század e kiemelten fontos eseményét.
A kötet igen sokféle forrást használ; a háborútörténetek igazoló beszédei helyett a szerzők a kortársak indíttatásaira kíváncsiak. A kulturális antropológiától ösztönözve 1914 emberei felé fordulnak, tudván, hogy a történész számára nem a felejtés a legfőbb rossz, hanem az automatizmus.