A szerzőnő ma már neves, iskolát teremtő pedagógus és pszichológus, pályafutása kezdetén elégedetlen lévén a reá kiosztott szerep adta kész keretekkel, átrendezte az osztálytermet. Kicsit az óvodára emlékeztetően az osztálystruktúra, a rend és egyéb szabályok fölé helyezte a megismerés folyamatát. Játszott, pontosabban játszva tanult a gyerekekkel. A kíváncsiság, felismerés, elemzés, megértés élménysora ébren tartotta a motivációt, a motiváció pedig a tanulás folyamatát. Igaz, nem "órarend szerint" volt a természetismeret- vagy írás-, olvasásóra, s igaz, a szünetekben rakoncátlanabban voltak a gyerekek. De néhány év múlva a tanulmányi versenyeken való megmérettetés utólagosan visszaigazolást adott ennek a tanítási-tanulási folyamatnak.

Személyiségének ereje, szaktudásának magas szintje és különleges tanítási gyakorlata garantálják, hogy a hozzá járó tanulók nem az iskola kötelező terhétől szenvednek, hanem - mint egy gyermekközösség szabad és önálló tagjai - örömmel járnak iskolába, örömmel tanulnak, érzelmileg és szellemileg egészségesen fejlődnek. Ebben az iskolában nem a tanulás folyamatát segítő tevékenységek különlegesek, hanem már maga a megtanulandó "tananyag" is.

A könyv a szöveges értékelés fontosságát emeli ki, és ír a feleltetés, buktatás háttérbe szorításának jelentőségéről, kiemeli a pedagógus és szülő kapcsolat ápolásának, a köztük lévő folyamatos kommunikáció fontosságát.
A kötet tudományos jellegű írásai mellett helyet kapnak a gyakorlatban is jól alkalmazható órai feladatsorok, helyzetgyakorlatok, melyek gyakorló és kezdő pedagógusok számára egyaránt segítséget nyújtanak egy személyközpontú, a gyermekek sikereire alapozó iskola megteremtésében.