Mozart nagysága nem mérhető ugyan, de hatása megállapítható; interpretációs lecsapódása, noha mennyisége ámulatba ejtő, az örökös kudarc szembeszökő példáját nyújtja: annak a kísérletnek a kudarcát, hogy közvetítsük egy ember művének lenyűgöző erejét, hozzáférkőzzünk sajátosságához és páratlanságához, titkát kikutassuk. Ez a kudarc egyúttal a közös eleme az én kísérletemnek és az összes többiének, amelyek Mozart alakját igyekszenek megidézni; csakhogy én ezt belekalkuláltam a munkámba; három nekifutás után ez a végleges eredménye annak az óhajomnak, hogy a legkülönfélébb hangok kórusához a magamét is hozzáadjam, és - elismerem – ezzel az egyetlen hanggal meg is változtassam. (Wolfgang Hildesheimer bevezetőjéből)