Kutatásunk eredményei cáfolják a nemzetközi szakirodalom néhány máig közkeletű megállapítását a magyarországi (és általában a kelet-közép-európai) professzionalizációról és modernizációról. Egyrészt csak nagyon korlátozottan beszélhetünk megkésettségről, ha a folyamatok magyarországi menetét vizsgáljuk, másrészt az is világos, hogy a tárgyalt összehasonlításban nem érvényes a backwardness-tézis másik alapgondolata sem, miszerint a kontinentális Európa professzionalizációs folyamatai a temporális különbségektől eltekintve azonosak. A magyarországi középiskolai tanárok professzionalizációja nem volt sem gyorsabb, sem lassúbb, sem jobb, sem rosszabb, mint poroszországi társaiké, a közel azonos alapokról indulva egyszerűen más irányt vett. Úgy tűnik tehát, hogy a 19. század második felére Magyarországon a középiskolai tanársággal létrejött egy olyan modern értelmiségi csoport, melynek énképében és egyesületi (közösségi) fellépésében az állam mellett a saját szaktudására épülő autonómia és függetlenség is fontos szerepet játszott, és ennek mértéke lényegesen különbözött poroszországi társaiétól. Az eredmény érdekességét csak fokozza, hogy az államtól való függetlenségét hangsúlyozó és gyakorló magyarországi tanárság az állam modernizáló szándékának és lépéseinek köszönhette létrejöttét.