A bu­ja­ság min­de­nek­előtt a meg­is­me­rés szen­ve­dé­lye is, a szó leg­tá­gabb ér­tel­mé­ben. Ezért al­kot­hat­ja egy nyílt és sza­bad­el­vű tár­sa­da­lom mag­ját, mely nem tűri meg­szi­lár­dult dog­mák egyet­len cso­port­ját sem. Így a könyv lap­ja­in a bu­ja­ság tet­tes­tár­sa­i­ként a leg­vá­rat­la­nabb sze­mé­lyek tűn­het­nek fel: Dante, Shakes­peare, Gi­or­da­no Bruno, Mo­zart, Buñuel… De vi­tat­ha­tat­la­nul a fő­sze­rep­lő min­dig egy marad: Don Gi­o­van­ni, aki újra egy örö­kös útra hív a bu­ja­sá­gon mint ha­tal­mon, mint él­ve­ze­ten, mint ha­zug­sá­gon és min­de­nek­előtt mint sza­bad­sá­gon ke­resz­tül.