E kötet a szerzőnek, Szent-Györgyi Imrének második világháború utáni hadifogsági emlékiratait tartalmazza, melyek hadifogság alatti naplóinak bejegyzései alapján készültek. A szerző hadnagyként szolgált a magyar hadseregben a háború alatt, és miközben a felvidéki frontról hazautazott, sőt már Magyarországon volt, őt és bajtársait a szovjet katonák vonattal átirányitották a Szovjetunió felé. A szerzőt és társait Románián keresztül szállították, majd az akkori szovjet határt átlépve, moldvai és ukrajnai területen továbbhurcolták őket, míg végül az elterelt magyarok más nemzetiségű katonákkal együtt a Volga melletti Szaratov környékén, az ottani táborban kötöttek ki. Itt, az úgynevezett olajlágerben, a ZIK-olajfinomitóval kapcsolatos teendőkkel, a közeli állami gazdasági és bányai munkákkal, sőt még a volgai rakodással is dolgoztatták a rabokat. A szerző részletesen leírja a fizikai nehézségeket, a táboron belüli társadalmi rétegződést, a hatalmi hierarchiát, ugyanakkor meghatóan érezteti a lelki gyötrelmeket, az otthontól való elszakadással járó bánkodást és a baráti kapcsolatok fontosságát. Színes betekintést nyújt a különböző emberi sorsokba, a megpróbáltatásokra való egyéni reagálásokba. Lírai stílusa időnként éles iróniával párosul. A kötet nemcsak a szakember számára nyújthat a modern történelem egyik fontos szakaszához értekes adatokat, hanem az általános olvasó számára is megható és szemléletes olvasmánynak bizonyulhat.