Az ógörög Philosztratosz szerelmeslevél-gyűjteménye gazdag metaforarendszerekkel dolgozó, költői telítettségű, frappáns, olykor gnómikus vagy epigrammaszerű szövegeket tartalmaz, melyek a korabeli retorikai gyakorlatok szellemében fogantak. Philosztratosznál azonban mégsem a szónokiasság kerül előtérbe, levelei inkább szépirodalmi ihletettségűek, szinte modern prózaverseknek hatnak, mesteri érzékkel tud lelki alkatokat, beállítottságokat, de felvett pózokat is bemutatni, így nem egyszer egész történetek kerekednek a levelek köré. Ennek a fajta ábrázolásmódnak az intimitás mellett a finom, szinte észrevehetetlen irónia a fő jellemzője, melynek segítségével a szerző meggyőzően tudja bemutatni ugyanannak a dolognak két ellentétes értelmezését is.

Philosztratosz (Kr. u. 165 k. – 244 k.) ógörög író, szónok, szofista. Lémnoszról származott. Egy ideig Rómában élt, Septimius Severus feleségének, Julia Domnának a köréhez tartozott. A császárné halála után feltehetően Athénban telepedett le. Megírta többek között a csodatévő tüanai Apollóniosz életrajzát (Ta eisz ton Tüanea Apollónion), a szofisták életrajzait (Bioi szophisztón), és ismert egy Eikonesz című képleírás-gyűjteménye is.