Belényesy Mártának a középkori Magyarország anyagi kultúrája köréből írott tanulmányainak újabb kötete, az itt közölt tanulmányok sora együttesen fogja át a középkori földművelő gazdaság problematikáját, kitekintéssel az európai párhuzamokra. Legfőbb forrásaként a korabeli oklevelek szolgáltak: Belényesy leszögezi, hogy „nem elegendő csupán a forrásanyag gondos feltárása és összegyűjtése, hanem nyelvészeti és néprajzi vizsgálatuk is szükséges. Az oklevelek látszólag holt anyaga az élő nyelv, a néprajz által vizsgált szókészlet segítségével szólaltatható meg”. Ez a látásmód kiemelte ezeket a tanulmányokat a gazdaságtörténeti, történeti néprajzi munkák sorából, alapját jelentették és jelentik ma is a kutatásoknak. Az eredetileg folyóiratokban, 1954-64 között megjelent nyolc dolgozat felöleli a hazai agrikultúra legfontosabb kérdésköreit: a föld művelésbe vételének, feltörésének módozatain elkezdve a határhasználat és a művelési rendszerek történeti változásán át, az agrotechnika, az eszközkészlet bemutatásáig, az árutermelő gabonatermesztés megjelenéséig, a szőlőművelés táji körzeteinek kialakulásáig és a borfelesleg értékesítéséig. Belényesy Márta egy csokorba gyűjtött, újra megjelentetett cikkei - a 2011-ben megjelent kötettel együtt, amely a középkori állattartás témáját tárgyalta (Documentatio Ethnographica 26.) - a középkori mezőgazdaság működéséről nyújtanak életszerű, sokoldalúan illusztrált leírást nem csak a történészek, néprajzkutatók, de a szélesebb olvasóközönség számára is.