A francia nemesség a 18. században is fontos társadalmi szerepet töltött be, annak ellenére, hogy a korábbi századokhoz képest társadalmi helyzete ellentmondásosabbá vált. A nemesi állapot a felvilágosodás századában is vonzó volt, a nemessé válást társadalmi felemelkedésnek tekintették. Ugyanakkor a nemesi privilégiumokat egyre több kritika érte. A könyv több olyan kérdésre keresi a választ, amely a 18. századi társadalmi folyamatokon túl a forradalom és az elkövetkezendő század történetét is befolyásolták. Az egyik ilyen a nemesi társadalom zárt vagy nyitott voltának vizsgálata, amellyel szorosan összefügg a nemessé válás és a lesüllyedés/kihalás folyamata. Kiderül, hogy a 18. században csökkent a nemeség létszáma. A másik fontos probléma a nemességen belüli átrétegződés és a nemesség tagoltsága. Tekinthetjük-e egységes rendnek? Az azonos privilégiumok összetartó ereje, vagy a felerősödő vagyoni és műveltségbeli különbségek hatottak-e erősebben? A gazdag udvari arisztokratát vagy a nagyvárosi taláros nemest egy világ választotta el a szegény vidéki kisnemestől. Az átrétegződés talán legvitatottabb kérdése az új társadalmi elit keletkezése, amelyet már nem a privilégiumok határoltak, hanem a nagy vagyon, az azonos műveltség és a nagy társadalmi befolyás fogott össze. Az összefogottság mértékének megítélése azonban igen ellentmondásos a történeti irodalomban. A kötet végül arra is választ keres, hogy a polgári forradalom milyen változást hozott a nemesség számára.