A könyv egy probléma újragondolására vállalkozik. A polgári radikalizmus kérdését ugyanazért kell felvetnünk, amiért Francois Furet tartotta szükségesnek a francia forradalom újragondolását. Szerinte a forradalom történészi értelmezéseiben identifikációs folyamat jön létre a történész és hősei, valamint a történész és eseménye között. Ezért aztán "az esemény oly zsarnoki hatalommal uralja a kortárs politikai köztudatot, hogy minden intellektuális távolságtartást azonnal ellenségességnek nyilvánítanak, mintha az identifikációs kapcsolat elkerülhetetlen lenne. A forradalommal kizárólag azonosulni lehet vagy elutasítani." Nyilvánvaló, hogy az ünneplés vagy kiátkozás logikája nem a megismerés igénye, hanem a politikai hitvallások sajátja. Mindazonáltal - ahogy Furet is javasolja - mégiscsak ki kellene törnünk az ünnepélyes historiográfiák bűvös köréből. A könyv hipotézise, hogy a kitörés, tehát az újragondolás nemcsak szükséges, de lehetséges is. A szerző feltételezése alapján a "politikai gondolkodás vizsgálata" mint megismerési mód szempontjait követve válhat lehetségessé annak megismerése, mi is a polgári radikalizmus.