Kötetünk címével nem kívántuk korlátozni az olvasói értelmezést, csupán egy határozottan érvényes olvasatot kívántunk sugallni. Az identitás(ok) vizsgálata mintegy két évtizede hangsúlyos területe a történeti diszciplínáknak a magyar társadalomtudományi kutatásban. A tárgyra vonatkozó összetett kérdésfeltevés nemcsak a tárgyra vonatkozó válaszokat eredményezett, hanem a korábbiaknál nagyobb teret biztosított egyes metodikai eljárásoknak is, így elsősorban az értelmezői befogadás és a közösségi kulturális emlékezet vizsgálatának terén. Szövegek nem csupán önmagukban de a kulturális identitás szempontjából megkerülhetetlen gyűjteményes meghatározottságaik által is vizsgálandók. Amint a tényleges múlt emlékezetté formálódik, szükségszerű azoknak az őrző intézményeknek a történeti vizsgálata, kialakulás-történetük feltárása is, melyekben a múlt szimbolikus alakzatokká olvadt. A zenetörténet, irodalom- és sajtótörténet, valamint a gyűjteményépítés területén mozgó tanulmányok reményeink szerint pusztán adatgazdagságukkal, problémafelvetéseikkel, megoldási javaslataikkal önmagukban is érdekfeszítő olvasmányokat kínálnak.