Henryk Grynberg (1936) két kisregénye Lengyelországban, a holokauszt utáni két évtizedben játszódik. Hőse önéletrajzi alak, egy elpusztult világ túlélője, akire újabb megpróbáltatások várnak az ötvenes-hatvanas években. Identitásában van valami színészi. Gyermekkoráról annyit tudunk, hogy a német megszállás alatt bujkált, nem a saját nevét viselte, kitalált múltja volt, mesterséges világban élt. Mint a főhős, érettségi után Grynberg is újságírást tanult a Varsói Egyetemen (1954--58), ez megkönnyítette számára, hogy átlássa az 1956-ot követő társadalmi folyamatokat, és figyelemmel kísérje a zsidók újból megindult exodusát. Grynberg legfeltűnőbb vonása az, hogy az identitás visszaszerzéséért folytatott küzdelemnek rendeli alá az írást. Nem fikciót szerkeszt, családja szenvedéstörténetéhez fordul, saját emlékezetére épít, azt állítja szembe a pusztuló közösség történetét meghamisító hazugsággal.