A dualizmus időszaka sokféle forrást nyújt a történeti kutatók számára, ezek megismerésével és feldolgozásával egyre árnyaltabb képet kaphatunk a korszak eseménytörténetéről éppúgy, mint az emberek mentalitásáról, gondolkodásmódjáról. Ennek a neveléstörténeti kutatásnak ez utóbbi volt az elsődleges célja. Egy a századforduló Magyarországán élt néptanító élettörténetének nyomain és a róla megemlékezők forrásértékű szövegein keresztül azt vizsgáltuk, rekonstruálható-e a fennmaradt töredékekből egy életút, illetve milyen kép él a korszak emberének fejében a tanítói szakmával-hivatással kapcsolatban és hogyan próbálja befolyásolni az erről folyó korabeli párbeszédet. A tanítói hivatás vizsgálata egyben az iskola világának illetve a gyermek és a gyermekkor összefüggéseinek megértéséhez is hozzásegíthet.