Szent Simeont, az új teológust (949-1022) a „legnagyobb bizánci misztikusként” tartják számon. Jelentősége azonban túllép a szigorú
értelemben vett misztika területén. Radikális vallási újítóként és társadalmi reformerként lépett fel Konstantinápolyban. Azt hirdette,
hogy az isteni jelenlét, a megváltás közvetlen és valóságos érzékelése a keresztény egyén és társadalom megítélésének egyetlen ismérve, és
hogy ebben a perspektívában csak az elfogadható, ami megfelel Krisztus parancsolatainak, és az isteni valóság fényének közvetlen megismeréséhez vezet, de elfogadhatatlan minden, ami anyagi érdekből, evilági gondolkodásból, vagy akár csak lanyhaságból fakad. Simeon volt a kor legnagyobb hatású lelkivezetője is, követői megújították
az ortodox szerzetességet. Ámde Simeon költő is volt, aki tartalmában és formájában is megújította a bizánci vallásos költészetet, közvetlen és őszinte szavakkal beszélte el belső élményeit, vallotta meg bűneit, és gazdag költői képvilággal fejezte ki nemcsak misztikus teológiáját, de Egyház- és társadalomkritikáját is. A jelen kötet összes fennmaradt költői művének magyar fordítását tartalmazza Oláh Mátyás művészi illusztrációival.