A Palesztina két államra osztását elrendelő ENSZ-határozatot, majd Izrael Állam megalakulását követő szentföldi háború (1947–1949) után 30 évvel az izraeli levéltári források nagyrészt hozzáférhetővé váltak a történeti kutatás számára. Az ország valódi történelmét megismerni kívánó értelmiségiek szűk köre haladéktalanul nekilátott annak, hogy az izraeli múltat övező mítoszokat, „autolegendákat” – a politikai propaganda fél évszázadnyi hamisításait – szembesítsék a valódi történeti tényekkel és összefüggésekkel. Kezdetben öten voltak, akik műveikkel húsz év alatt felforgatták a kollektív izraeli emlékezetbe rögzült történelmi bizonyosságokat. Esszéisták, újságírók és történészek, név szerint Simha Flapan, Benny Morris, Tom Segev, Ilan Pappé és Avi Shlaim. Nevezhetjük őket revizionistáknak, de nem a szó pejoratív értelmében; ellenkezőleg: az „új történelem” napjainkra már több tucatnyi szerzőre kibővült köre az izraeli–arab konfliktus objektív szempontú, új olvasatát nyújtja. Munkásságuk semmi esetre sem szolgálhat alapul az antiszemitizmusnak, és nem is élesztheti újra azt a tüzet, amely épp eléggé táplálja önmagát. A kötet e felülvizsgálat – szembesítés és szembenézés; a szükségszerűen elvégzendő „emlékmunka” – folyamatát kíséri nyomon az izraeli társadalom sokrétű változásainak tükrében.

Sébastien Boussois (1978) a politikatudomány doktora, a nemzetközi kapcsolatok oktatója, újságíró, szépíró és kiadó, a belgiumi Université Libre de Bruxelles és a rabati (Marokkó) Centre Jacques Berque kutatója, a közel-keleti térséggel foglalkozó frankofón kutatókat tömörítő, párizsi Cercle des chercheurs sur le Moyen-Orient (CCMO) megalapítója.