A szociálpszichológus szerző legújabb könyve múltidéző, ám ma akaratlanul is a visszapillantó tükör szerepét játssza: az elhagyott és az előttünk lévő útszakaszról informál.
A szerző, bár egy longitudinális pályaattitűd-
vizsgálattal indult, elsősorban értékkutató, ahogy az legutóbbi könyvéből is kiderül
(Építészprofilok. Terc Kiadó,2006).
Interdiszciplináris érdeklődésénél fogva a 90-es évek közepén egy nemzetközi jogszociológiai kutatásba is bekapcsolódott, kiegészítve azt egy magyar felméréssel.
Ebből származott az az ismeret- és problémahalmaz, amelyet az akkor 11–17 évesek – a mai harmincasok
– jogi nézeteiről, jogi érzékenységéről,
jogtudatosságának alakulásáról nyert és feldolgozott. Tanulmányai életszerűen nagyítják ki az életkor és a gender szerepét a normatívákhoz való viszony és a polgár mivolt alakulásában. A szerző kitüntetett figyelemmel kísérte a felelősség, a szabadság, az egyenlőség,a bizalom, a szolidaritás értelmi-érzelmi megélését, a jog témái és képviselői iránti figyelmet és beállítódásokat.




E könyv írásai a szabály- és normaközvetítés két hagyományos útját – az erkölcsit és a jogit – különböző történelmi periódusokban követik. Műfajuk változatos: empirikus kutatási beszámolók
elméleti munkákkal, iskolaikísérletbemutatással,
konfliktusok kezeléséről szóló esettanulmányokkal váltakoznak. A középpontban a felelős állampolgár
születése áll, úgy, ahogyan arra a 90-es
évek közepe tájától az ezredfordulóig a hazai tizenévesek között végzett vizsgálódások
eredményeiből következtetni lehetett.

Jó volna, ha a cím láttán nem a fiatalok jogi ismeretszintjének felmérésére gyanakodna az olvasó. Sokkal többről van szó. A tizenévesek jogi érzékenységét, intézményei, képviselői, normatívái iránti figyelmét, érzelmeit,saját jogosultságainak tisztázási igényét sok tekintetben hatékonyabban befolyásolja a körülöttük zajló élet eseményszövete, a „grund”. Erről szól a könyv, amely a vélemények és érzelmek alulról történő szerveződését is tükrözni kívánja.