"Hányszor is temették már el az egyházat az elmúlt kétszáz év során? Egész könyvet lehetne erről írni. És ami a többi vallást, a „vetélytársakat” illeti: a múltban velük kapcsolatban szintén az a nézet vált uralkodóvá, hogy a katolikus egyházhoz képest lényegesen előnyösebb helyzetben vannak. Győztesnek lehetett volna kikiáltani annak idején a római kori Mithrász-kultuszt, a fényes gyarapodásnak örvendő középkori iszlámot, vagy a 16. században hódító protestantizmust. Ugyanígy az e világi reménységeket is, ha a 20. századi tragédiák ki nem oltották volna az ilyen jellegű reményeket tápláló optimizmust vagy éppen elvakultságot.
Vajon az e világi üdvösséget hirdető ideológiák hanyatlásából fakadó szkepticizmus vallási megújulást eredményez-e napjainkban? Az ebben reménykedők hajlamosak bízni benne, hogy így lesz. A fogyasztói társadalom boldogságra vonatkozó, cseppenként adagolt, hamis ígéreteinek szertefoszlásából születő frusztráció vajon csírájában magában hordozza-e annak vágyát, hogy érdemes másfelé keresgélni? Hiszen az ilyen jellegű vágyban valamiféle vallási megújulás ölthetne testet… Ahhoz, hogy a katolicizmust a 21. században újból életerő járja át, alapvető arculatváltásra lesz szükség.” (Jean-Pierre Moisset)