A könyv egy sötét időben élő filozófus politikai filozófiájának rekonstruálásra tesz kísérletet. Eric Voegelin (1901-1985) volt az a politikai filozófus, aki a modernség válságát diagnosztizálva legfőbb céljának tekintette, hogy a politikatudományt megrendült helyzetéből helyreállítsa, végiggondolja lehetőségét, méghozzá egy filozófiai rendtudomány értelmében. Egy olyan rendtudomány keretében, amely az ember egzisztenciális tapasztalatainak elméleti megértésére vállalkozik, mely alaptapasztalatok szimbólumokban fejeződnek ki és ilyenformán egy társadalom politikai rendjét konstituálják. Voegelin saját feladatának a válság leküzdését, a rend helyreállítását, a valóság és egyben a politika visszaszerzését tekintette. Ezt a feladatot egyenértékűnek gondolta a politikatudomány megújításával. A megújuláshoz azonban Voegelin szerint nem előre, hanem vissza kell lépni, egészen a klasszikus politikai filozófia szemléletmódjáig.