Több mint kétezer évvel ezelőtt, a görög ókor legnagyobb filozófusa, Arisztotelész szemében a gazdaság, a közösség és az igazságosság még összetartozó fogalmak voltak, melyek a történelem folyamán fokozatosan váltak szét.

Széchenyi István édesapjától azt tanulta, hogy a „pénz nem a tied, csak nálad van elhelyezve”. Hasonló gondolattal azonban már az Ószövetségben is találkozunk. A mózesi törvények kimondják, minden hét esztendőben el kell engedni az adósságokat, minden ötven évben újra fel kell osztani a földeket. „A javakat a teremtő Isten az egész emberiség használatára szánta. Ma viszont a világ javait az emberiség egyharmada birtokolja, a kétharmada pedig nyomorog. A vagyonos rész pocsékol, pazarol (fogyaszt a fogyasztói társadalomban), olyan termékek előállítására használja fel lehetőségeit, amelyek kifejezetten kárára vannak az emberiségnek” – állapítja meg Muzslay István jezsuita szerzetes és közgazdász professzor. Véleményem szerint a közösség, melyet napjainkban társadalomnak nevezünk, csak erkölcsi világrendben működőképes. „Erkölcsi koefficiens” nélkül korunkban az élet a Földön élhetetlenné válik. Ezért ami korunkban szétesett, azt vissza kell állítani, mivel a gazdaság, a társadalom, az igazságosság és az erkölcs összetartozó fogalmak! Győzedelmes élet csak az erkölcsi világrendben bontakozhat ki, épülhet újjá, mert a Nílusba esett embert ma is felfalják a krokodilok! Orbán Viktor véleménye szerint korszakváltásra van szükség. A váltás az előző történelmi korszak összeomlásával történik meg, innen indul ki az újrakezdés. A korszakot, amely összeomlott, a fogyasztói és a jóléti társadalom végeként lehet jellemezni. Az új korszakban a gazdaságokat át kell szervezni. A jóléti államok helyett egy munkaalapú társadalmi rendszerre van szükség Európában. Prohászka Ottokár püspök halála előtt fél évvel 1927-ben úgy fogalmazott, hogy „A katolikus akciónak (is) minden áron a kapitalista termelésnek mai anarchista módja ellen kell irányulnia, s világosan kell látni, hogy a kapitalizmust új termelési módnak kell fölváltani, mely a munka és a tőke új kapcsolatán, a munkásnak és a tőkésnek közösségén alapul… Mit segít a nyomorultakon a szellemes filozófia és a teológia, ők egyet akarnak, hogy ne legyenek nyomorultak.”