Rácz József egyetemi magántanár, a MTA Pszichológiai Kutatóintézet tudományos fő munka társa, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Addiktológiai Tanszékének vezetője, a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia igazgatója. Az 1980-as évektől foglalkozik ifjúsági szcénák kutatásával, elsősorban
a droghasználat témakörében. 2006-tól az EMCDDA
Tudományos Tanácsának tagja. A kötetben a „Fények és árnyak” című Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program (NKFP) során készült, a társadalmi kirekesztődés folyamatával foglalkozó kutatásunkat mutatjuk be. A kutatás hozzá kívánt járulni a társadalmilag kirekesztett csoportokkal kapcsolatos társadalompolitika egyes elemeinek vizsgálatához, a vizsgált csoportok számára elérhetőbb, „felhasználóbarát” és a bevonódottságukat, a társadalmi befolyással történő felruházásukat lehetővé tevő szemlélet és társadalmi gyakorlat kialakulásához. A kutatás kapcsolódik ahhoz a projekthez, ami a késő modernkori „új kormányzás”, a foucault-i governmentality hatalmi- és én-technológiái összekapcsolásával körvonalazható. Itt a cél az egyének képessé tétele arra, hogy önmagukat kormányozzák. Foglalkozunk a governmentality egy „nemkívánt” hatásával: az individuum szerepének felértékelésével a felelősséget is teljes mértékben az egyénre háríthatja. A kutatásban alkalmazott fogalmakkal (pl. ágencia, kapcsolati tőke, underclass) éppen ennek a „felelőssé tevésnek” próbálunk gátat vetni, és kísérletet tenni arra, hogy fogalmi keretet adjunk, hol, merre is húzhatók meg a határok (ha meghúzhatók egyáltalán) az egyéni döntés és választás, a társadalmi kirekesztés, valamint a „felelőssé tevés” és a stigmatizáció között. Valószínű, hogy a baumani „cseppfolyós modernitás” körülményei között, a „borderlandek” idején ilyen világos határok nem húzhatók meg; de bízunk abban, hogy a kötet rávilágíthat a régi és új társadalmi kirekesztő mechanizmusokra, de arra is, ahogyan az egyének ezekkel szemben védekeznek, sőt produktív módon érvényesítik énprojektjüket.