Az 1938. november 2-án, a bécsi Belvedere palotában kihirdetett első bécsi döntéssel Magyarország 11 927 négyzetkilométernyi területet, Szlovákia és Kárpátalja déli, főleg magyarok lakta határsávját kapta vissza Csehszlovákiától. A visszacsatolást követő ellentmondásokkal terhes időszak - a felvidéki ,,magyar idők" - mindezidáig nem lett rendesen kibeszélve, ráadásul a Felvidék történetének ezen viharos hat és fél esztendejéről igen keveset tudunk. Egyrészt azért, mert akik átélték az 1938-1945 közötti eseményeket, nem mondták, nem mondhatták el történeteiket, másrészt a történetírás - magyar és szlovák részről egyaránt - elfeledte a témát, a rendszerváltás előtt ugyanis egész egyszerűen nem volt divat foglalkozni vele. Többek között ezért számít SIMON ATTILA kiegyensúlyozott és alapos elemzése hiánypótoló munkának. A szerző saját kutatásaira és a fellelhető szakirodalomra támaszkodva nyújt betekintést a Felvidék történetének e különös - és sok szempontból tragikus - időszakába, és bemutatja a társadalmat érintő viharos változásokat. Az élvezetes stílusban megírt tanulmányból megtudhatjuk milyen hatással volt a politika az átlagemberek mindennapjaira, és olyan érdekességekről is olvashatunk, hogy milyen akadályokat kellett leküzdeni a felvidéki focicsapatoknak, miután újra a magyar bajnokságban szerepelhettek, miként tervezte a ,,nyugdíjasok városává" alakítani Kassát a magyar kormányzat, és azt is, hogy milyen lett volna, ha kiszabadul a palackból a ,,felvidéki szellem".