A magyar nyelv a Kárpát-medencében a XX. század végén. Az 1990 előtti magyar nyelvtudomány egyik adóssága volt, hogy nemigen foglalkozott Trianon nyelvi következményeivel. A rendszerváltás után A magyar nyelv a Kárpát-medencében a XX. század végén című kutatás keretében határon túli és magyarországi nyelvészek elkészítették a környező országok kisebbségi magyar nyelvhasználatának szociolingvisztikai elemzését Trianontól az 1990-es évek közepéig. A kutatók azonos szerkezetben tárgyalják a kisebbségi magyarok földrajzi és demográfiai jellemzőit, politikai, gazdasági, kulturális és vallási helyzetét, a nyelvekhez fűződő attitűdöket és a nyelvi konfliktusokat, a nyelvi törvényeket, a magyar nyelv szerepét az oktatásban, a közigazgatásban és a tömegtájékoztatásban. A szigorúan nyelvészeti részek a kétnyelvűség hatásait írják le, vagyis a magyarországi magyarok és a határon túliak közti nyelvi azonosságokat és különbségeket elemzik. A kárpátaljai (1998), vajdasági (1999) és szlovákiai (2000) monográfiák után most az összevont ausztriai és szlovéniai kötet jelenik meg. A szerzők: †Szépfalusi István bécsi lelkész és szociográfus, Vörös Ottó nyugalmazott főiskolai tanár (Szombathely), Beregszászi Anikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, és Kontra Miklós, a Szegedi Tudományegyetem professzora.