Ez a könyv nem az, aminek látszik. Nem egy zseniális fiatal színésznő és két rendkívüli férfi szerelmi háromszögének a szokásos magyarázó jegyzetekkel ellátott közzététele. Ez a könyv egy különös regény, amelyet maguk a szereplői írtak.

Az első világháború előtt és alatt a Nemzeti Színház fiatal csillaga: Bajor Gizi, és Vajda Ödön, a leendő sztárügyvéd eljegyzett szerelmesek voltak. De kitör a háború, és Vajda tüzér zászlós az orosz, majd az olasz fronton az ágyú mellől, egy muníciósládán írja szerelmes leveleit a menyasszonyának, aki már első nagy sikereit aratja a Nemzeti Színházban Bródy Sándor, Móricz Zsigmond, Molnár Ferenc darabjaiban. Gyönge tüdeje miatt a színház egy tátrai tüdőszanatóriumba küldi, de ekkor már megjelent az életében és hevesen ostromolja őt Ady Endre barátja és támogatója, a Nyugat egyik alapítója, maga is író: báró Hatvany Lajos. Kialakul egy szerelmi háromszög. A színésznő lelkifurdalások érezhető gyötrelmei közepette írja leveleit a frontra, de közben viszonya van Hatvanyval. Végül kiderül minden, a Tanácsköztársaság elől Hatvany Bécsbe emigrál, Vajda tüzér hadnagy leszerel, megbocsát, és feleségül veszi Bajor Gizit, de házasságuk már nem tud azzá válni, aminek elképzelték, és nem is tart soká. A színésznő hazudott vőlegényének a leveleiben, de mi megtudjuk, látjuk, hogy az igazat hazudta: mindkét férfiba őszintén szerelmes volt. A távollévő vőlegényt úgy tudta megtartani magának, hogy mintegy kölcsönadta magát a jelenlévő csábítónak, mert nem volt képes szerelem nélkül élni. Mint maga írja: „Szeretet nélkül én meghalok”. A zömében itt először megjelenő hármas levelezés a múlt század eleji budapesti élet, a színházi és a sajtóvilág, nem utolsó sorban a korabeli érzelmi kultúra páratlan dokumentuma, három rendkívüli ember, a regény szereplőinek saját megfogalmazásában.