Papa mesél Josette-nek a családról, ahol mindenkit Jacqueline-nak hívnak, még a szomszéd nénit is; megtanítja neki a szavak igazi értelmét: a szék ablak, az ablak tollszár, a párna kenyér és így tovább; fantasztikus történetet mond egy sétarepülésről, és megpróbál reggel nyugodtan készülődni, annak ellenére, hogy kíváncsi kislánya mindenhová követi.
A híres francia-román drámaíró, Eugène Ionesco ezeket a történeteket lányának, Marie-France-nak mesélte, amikor az még egészen kicsi volt, s az abszurdba hajló válaszokat váltott ki a kislányból. A mesék apa és lánya bensőséges, de a groteszk humort sem nélkülöző közös fantáziavilágát tárják elénk, mely gyermekek és felnőttek számára egyaránt különleges irodalmi élményt nyújt.
A könyvet Etienne Delessert egyedi illusztrációi teszik különlegessé, melyek híven tükrözik a történetek sajátos hangulatát.
„És a papa megtanítja Josette-nek a szavak igazi értelmét. A szék ablak. Az ablak tollszár. A párna kenyér. A kenyér ágyelő. A láb fül. A kar láb. A fej fenék. A fenék fej. A szem ujj. Az ujj szem.
Ekkor Josette úgy kezd beszélni, ahogy a papája tanította. Azt mondja:
– Kinézek a széken, közben párnát rágcsálok. Kinyitom a falat, a fülemen járok. Tíz szemem van, hogy járjak, két ujjam van, hogy nézzek. Leülök a fejemre. A fenekemet leteszem a plafonra. Amikor megettem a zenedobozt, lekvárt kenek a párnára, az lesz ám a jó kis desszert. Fogd az ablakot, papa, és rajzolj nekem képeket!”