„Írásaim, ha szabad róluk – nem a minősítés igényével, csupán a szerzői szándék tisztázása végett – véleményt mondanom, az elbeszélő próza és a publicisztika határterületén helyezkednek el. Ha írok, nem bírok lemondani arról, hogy „direktben” is elmondjam, mit gondolok jelenségekről és emberekről – nemegyszer éppen ez a közlési szándék késztet írásra. De történeteket akarok elmondani, amelyek megestek velem, amelyek mulatságosak, megkapóak, és jó esetben túlmutatnak önmagukon. Nincs szárnyaló írói fantáziám: azt tudom elmesélni, ami emlékezetem szerint megtörtént. Ez a kettősség, a publicista közlésvágya és a valóság béklyózta mesélőkedv formálta az előző könyvemet, a K. történeteit is.”

A szerző legújabb történetei a közelmúlt fontos pillanatait rögzítik, a magyar politikai élet elemzései, közszereplők pályaképei mellett nagy szerepet kapnak a „szociografikus” elemek, az ország politikai megosztottsága.