Az olvasó olyan kötetet tart a kezében, amely elsősorban a külpolitikáról szól. A történeti monográfiák manapság ritkán tárgyalnak ilyen hosszú korszakot, a szerző mégis kísérletet tesz arra, hogy megpróbálja összefogni a dualizmus korának 47 esztendejét, méghozzá a lengyel-szempont mentén. Hogy Magyarország számára mit jelentettek a lengyelek, arról a magyar történettudomány megközelítőleg százötven év alatt gazdagon megrajzolt képet alakított ki. A szerző számára a kérdés mindenekelőtt külpolitika-elméleti, rendszertani, állambölcseleti tézisek továbbgondolása miatt érdekes. Ahogy a Monarchia állami címereiben ott szerepelt a jelszó: indivisibiliter ac inseparabiliter, úgy tekinti ez a kötet is -oszthatatlannak és elkülöníthetetlennek&- a Monarchiát mint történeti képződményt, s mindazt a történeti anyagot, ami a kettős monarchia korából ránk maradt.