1585-ben hatalmas népünnepély zajlott a Szent Péter-székesegyház előtti főtéren. Monumentális márványobeliszket állítottak föl, csúcsára erősítették a szent kereszt egy darabját, s a pápai énekkar Palestrina egyik himnuszát adta elő, a szerző vezényletével...”
Róma az ezerötszáznyolcvanas évekre zenei világközponttá fejlődött, s ez Palestrina munkásságának köszönhető elsősorban. (...) Műve hatalmas hagyomány, utolsó láncszeme, összefoglalása a több évszázados egyházzenei örökségnek.
Ez a könyv, amely a zenei kalandregénynek egyik legizgalmasabb darabja, Palestrina mozgalmas életének története.