A kötet nyelvi-poétikai aspektusból közelít Petri költői életművéhez, külön hangsúlyt fektetve a versnyelvi (ritmikai, hangzás- és beszédmódbeli) vonatkozásokra. Áttekinti a szerző köteteit, részletesen tárgyalja esszéit és a vele készült interjúkat. Vizsgálja a Petri–líra olyan központi problémáit, mint a személyesség kérdése, az irónia működése a versbeszédben, a „hiba” fontossága a költő versépítkezési gyakorlatában, továbbá javaslatot tesz Petri irodalomtörténeti elhelyezésére a XX. századi magyar lírában. Mindezt több szoros szövegértelmezésen keresztül (az Egy versküldemény mellé, a Már reggel van, az Erotikus, a 4. bagatelle, az Önarckép 1990, az Egy őszi levélre című versek, az utolsó, Amíg lehet kötet, továbbá a Valami ismeretlen című Petri–kötet kilenc szonettjének részletes elemző interpretációja olvasható a könyvben). A könyv számot vet Petri eddigi hazai recepciójával, s a szerző költészete kapcsán részletesen tárgyalja a versritmus szöveg- és értelemképző működését, a lírai beszélő mibenlétének kérdését, valamint a versciklus és verskötet szerepét külföldi és modern hazai lírikusoknál. S mivel Petri költői munkássága rendkívüli mértékben kötődik a magyar és világlíra régebbi és kortárs szövegeihez, a kötet feltárja Petrinek Arany Jánoshoz, s más XIX. századi szerzőkhöz (Berzsenyi, Vörösmarty, Madách), a XX. századból Kosztolányihoz, József Attilához, Szabó Lőrinchez és Pilinszkyhez, a világirodalomból pedig Dantéhoz és Baudelaire- hez fuzodő sokrétű lírikusi (költői és költészetelméleti) kapcsolatát.