A német romantika meghatározó szerepet játszik a "modernség", a modern művészetszemlélet és irodalmi gyakorlat létrejöttében. A könyv bemutatja a német (korai) romantika kulturális hátterét, esztétikai nézeteit és az ezek alapján működő írói/irodalmi praxist, felvázolja a 18. század utolsó és a 19. század első harmada, az ún. Goethe-kor komplex jelenségeit, melyek fordulatot hoztak a modern individuum problémájának artikulálásában, ennek filozófiai-ismeretelméleti alapokon álló esztétikai nézeteiben és a műalkotásról vallot felfogásukban, olyan kérdésekben, mint a műalkotás/irodalmi szöveg közvetítettsége, a romantikus irónia, a nyelv, a művészi inspiráció, az autenticitás és mintakövetés, a "nyitott" vagy "zárt" műalkotás, káosz és rendezettség, a fragmentum, a műfajok problémája, a műnemek és a művészeti ágak közötti intermediális átjárások.