Bethlen Miklós, a török uralom alól felszabadult Erdély egykori kancellárja eszéki, majd bécsi fogsága idején veti papírra Önéletírását. Jelen kötet alapvető célkitűzése, hogy betekintést nyújtson a terjedelmes autobiográfiát bevezető Elöljáró beszéd elméleti motívumaiba. E motívumok a társadalom olyan komplex képét vázolják fel az olvasó számára, mely az egyes társadalmi cselekvők pszichikai diszpozícióira épül. Ahhoz, hogy Bethlen az emberi közösség minden interperszonális viszonylatát képes legyen levezetni a becsület, a szégyen és az ambíció affektusaiból, számot kell vetnie bizonyos problémákkal az elme- és nyelvfilozófia területén is. Az Elöljáró beszéd fejtegetéseinek eredményeképp az individuális érdekérvényesítés kulminációjaként felfogott közjó éppoly pesszimista, mint amennyire modern víziójával szembesülünk.

Simon József a Szegedi Tudományegyetem Filozófia Tanszékének docense, fő kutatási területei a skolasztikus, a reneszánsz és a koramodern filozófiatörténet, valamint a régi magyar filozófia története.