Az utóbbi évek egyik legzajosabban üdvözölt könyve, A szépség vonala nagy ívű, Thatcher Londonját életre keltő regény a felső tízezerről, a szexről és a pénzről. Nick Guest, a frissen végzett oxfordi diák beköltözik barátja, Toby Fedden családjához. A politikai és pénzügyekben járatlan Nick hirtelen Fedden képviselő kicsapongó világában találja magát, és belekezd élete első homoszexuális kalandjába is.
Nick maga a megtestesült camp: fáradhatatlanul űzi a szépséget, de közben ironikusan szemléli nemcsak a világot, de önmagát is. Ahogyan Susan Sontag írja: „A camp a világ következetesen esztétikai érzékelése. Ebben testesül meg a stílus diadala a tartalom fölött, az esztétikáé a morál fölött, az iróniáé a tragédia fölött.” Ettől kap felejthetetlen, keserédes színezetet a nyolcvanas évek brit arisztokráciájának és politikai életének leírása, valamint a finom lélektani érzékenységgel bemutatott homoszexuális szubkultúra, mely azokban az években kényszerült először szembenézni az AIDS fenyegetésével. A regény négy éven át követi a magas körökbe fokozatosan beilleszkedő, ám egy kicsit mindig kilógó Nick sorsát, a szerelem és a csillogás ámult felfedezésétől világa összeomlásáig.
A szépség vonala igazi kultuszkönyv, a kortárs brit irodalom megkerülhetetlen alkotása.