Sztanó László Taljánok, olaszok, digók című könyve olyan gazdagsággal tárja elénk az olaszokkal kapcsolatos ítéletek és előítéletek tárházát, hogy az ember szinte észrevétlenül vizsgálja fölül minden elfogultságát és veti el belőle mindazt, amiről kiderül, hogy nem állja ki a tudományos módszer próbáját. Napjainkban még mindig a pozitív vagy negatív nemzeti előítélet, illetve annak hátterében az egyes társadalmi és etnikai csoportokról kialakult sztereotípiák határozzák meg a különböző nemzetek történelmi önképét. A kötet nagy erénye, hogy a sztereotípiák évszázadokra visszanyúló, folyton-folyvást átalakuló és szerves rendszert alkotó világában kalandozva valójában az etnikai konfliktusok előítéletes szerkezetét tudatosítja.

A szerző az európai kultúrtörténet évszázadaiban tett kalandozásai során rengeteg érdekes részletre világít rá, így például az olaszokról és a magyarokról alkotott sztereotípiák fel-feltűnő hasonlóságaira; a XVII. századi francia közvéleményben élő "olasz" sztereotípia és a majdani antijudaista és antiszemita előítéletek kísérteties hasonlóságaira; vagy a nemzeti nagyság mítoszának térhódítására a fasiszta korszak nacionalista propagandájában.
A nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő italianisztikai monográfiát szellemes és humorral teli anyagának köszönhetően kifejezetten könnyed stílus jellemzi. A szerző a szépirodalmi idézeteket lebilincselő szöveges illusztrációként illeszti bele saját elbeszélésébe. Az idézett anekdoták, versek, elbeszélések hosszú sora színes és szórakoztató történelmi olvasókönyvvé avatja a művet.

Sztanó László, nyelvész, művelődéstörténész. Az egyetemi oktatáson és a kutatáson kívül írással és műfordítással foglalkozik. A művelődéstörténet témakörében korábban két könyve jelent meg: Az ezernevű város (2002), és az Olasz-magyar kulturális szótár (2008).