A szerzők „Beszélő házak” című munkájuk folytatásaként (amelyben a lakások, lakáshasználati módok szimbolikus elemeit vizsgálták), új könyvükben bemutatják, hogy az individualizálódás, az urbanizáció, a polgárosodás, a globalizáció tendenciái a lakáshasználat milyen szimbolikus jelenségeiben jutnak kifejeződésre. Az elméleti bevezetőt követően ismertetik egy empirikus kutatás eredményeit, melynek során kérdőíves és interjús módszereket alkalmazva többek között arra kerestek választ, hogy melyek a megkérdezettek leghasznosabb, legféltettebb, legszebb tárgyai, gyerekkorukat, kamaszkorukat, felnőtté válásukat felidéző, illetve az identitásukat leginkább kifejező tárgyak; mit szoktak ajándékozni és mit szeretnek ajándékba kapni; melyek a számukra ellenszenves, taszító tárgyak; mit szoktak ajándékozni és mit szeretnek ajándékba kapni; melyek a számukra ellenszenves, taszító tárgyak, milyen asszociációk kapcsolódnak az öreges és fiatalos, férfias és nőies tárgyakhoz; milyen tárgyak hordoznak leginkább presztízst, melyek a odernség szimbólumai és így tovább. A könyv azt járja körül, hogy a tárgyak használati funkcióik mellett hányféle jelentéssel, milyen képzeteket, érzelmeket mozgósítva vesznek részt az életünkben; miért is válhatnak gyakran olyan fontosság, közvetlen jelentőségüket meghaladóvá.