A háború első hónapjaiban a teljes magyar sajtó, még a mérsékelt ellenzéki lapok is követték a kormány sajtópolitikáját, és támogatták a katonai fellépést Szerbia ellen. Az Új Idők szépirodalmi képes hetilap, amelynek írásait a háború előtt az olvasók asszimilációját és/vagy társadalmi integrációját szolgáló tudatformálás jellemezte, 1914 nyarától propagandatevékenységbe fogott, amellyel arra ösztönözte közönségét, hogy súlyos személyes áldozatok árán is támogassák a világháborút.
Kádár Judit könyve társadalomtörténet, kultúr- és irodalomtörténeti szempontból dolgozza fel a Herczeg Ferenc szerkesztette folyóirat 1914-1918 között megjelent számait. Sorra veszi az első oldalakon közreadott folytatás szépirodalmi műveket, az vizsgálva, hogy miként jelenítik meg az első világháborút, s a nem háborús témájúak reflektálnak-e a kortársak jelenében végbemenő eseményekre. Történik-e próbálkozás az összeomlás és a forradalom felé tartó magyar társadalom problémáinak megértésére, és van-e javaslatuk a gondok orvoslására. A szépirodalom mellett a könyv a hetilap többi rovatából, a társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, leírások, szerkesztői üzenetek közül is válogat, részint a háborús propaganda megnyilvánulásait keresve, részint azért, hogy bemutassa, milyen a háborúhoz kapcsolódó társadalmi jelenségek foglalkoztatták az Új Idők olvasóit.