A lélek hossza című könyv tanulmányokat, kritikákat, esszéket és irodalmi jegyzeteket tartalmaz. Az utolsó hasonló jellegű kötetem 2012-ben jelent meg a pozsonyi Madách-Posonium Könyvkiadónál (Faustus Pozsonyban címmel), de mivel ez a kiadvány terjesztési és egyéb okoknál fogva alig került el az olvasókhoz (kritikai visszhangtalanságából is erre lehet következtetni), néhány írást (főleg születésnapi köszöntőket és nekrológokat) abból is átvettem jelen gyűjteményembe, de az anyag döntő többsége a 2012 óta eltelt nyolc év termése, s könyvalakban itt jelenik meg először. Tanulmányaim és kritikáim, érdeklődésemnek megfelelően, főleg költői életművekről, illetve egyes verskötetekről szólnak. (De nem csak: Próza címmel külön ciklus szól néhány prózaírónkról is.) Költőtől való a kötetem címe is: a „lélek hosszáról” Radnóti Miklós ír a Levél a hitveshez című versében, így: „megjártam érted én a lélek hosszát”. A vers, s vele együtt az értelmezője, mindig a „lélek hosszát” járja, a kritikus a költővel s művével a lélek terében és idejében együtthaladva jut el a mű lehetséges jelentéséig (a megértés kegyelmi állapotáig) és a racionális hatáselemzések gyakorlatáig.

A szemlézésre és értékelésre általam kiválasztott költők, írók névsorában ilyenféleképpen az olvasó hiába keres rendszert. A választásaim szubjektívak: csak kedves költőimről, íróimról szoktam írni, a „kiválasztottaimról”. A „kritika” szó görög eredetijének, a „krinó”-nak megfelelően. (Krinó = kiválasztani.)
A választásom tehát egyben kritika is: pozitív kritika. Néhány név a „kiválasztottaim” sorát jelzendő, kedvcsinálónak: József Attila, Radnóti Miklós, Dsida Jenő, Weöres Sándor, Tolnai Ottó, Kőrizs Imre, Ottlik Géza, Esterházy Péter, Lengyel Péter, Grendel Lajos, Bohumil Hrabal, Vladimír Holan, Milan Rúfus.

Tőzsér Árpád