A hatalmon lévő állampárt az 1940-es évek végén hozta létre saját történeti intézetét abból a célból, hogy az kifejezetten saját (a párt) történetét írja meg, dolgozza fel. Vajon ez speciális, egyedi, magyar jelenség, vagy a pártállam kezdetétől annak végéig (1949–1989) tartó intézményesülési folyamat a környező szovjet típusú országokban is többé-kevésbé hasonlóan játszódott le?
Mi volt a szerepe, ha volt, a személyi kontinuitásnak, kik és hogyan irányították ezt a pártintézményt ?
Milyen, a szélesebb szakmai közönségnek is szánt művek születtek, s hogyan rezonált rájuk a történészszakma ? A szerző ezekre a kérdésekre keresi a választ e munkában.

B. KÁDÁR ZSUZSANNA történész. 1986 és 1989 között a Párttörténeti Intézet tudományos gyakornoka, 1990 és 2000 között Budapest Főváros Levéltára főlevéltárosa. 2010 óta a Wesley János Lelkészképző Főiskola tudományos munkatársa.