A barhesz a zsidó konyha péksüteménye, kelt fonott kalács. Szombatra hosszúkás, az őszi nagyünnepekre kerek formában sütik. Ebben a tipikusan huszadik századi magyar történetben úgy fonódik össze a Kohav és a Stier család sorsa az időben, akár a barhesz fonatai. Mákkal bőven megszórva.
„A bika csillagkép szarvai közt felragyogó legfényesebb csillag, a nap lemenő sugarainál láttuk meg egymást először. A zsidó negyed egyik romkocsmájának pingpongasztala mellett” – meséli Virág, az elbeszélő. Felnőtt fejjel, egy új szerelem miatt válik igazán fontossá számára a zsidóság, ekkor mélyed el a hagyományokban és a zsidó konyhaművészetben. A főszereplő építész, mint a dédapja, de leginkább vaníliaillatú kelttészta- és trüffelépítmények tervein dolgozik. A regény szövetébe természetesen illeszkedő receptek által megismerhetjük a ludaskása, a macaron és mindenekelőtt a barhesz készítésének titkát. Egyedi, szatirikus módon ábrázolja a gasztrománok világát, abszurdba hajló nézőpontból tekint a zsidó lélekre, istenkeresésre, szexre.
„Az egész zsidósdi egy nagy purimi karnevál, csak a purimmal ellentétben a többi ünnepen kötött a témaválasztás.”

„Úgy hiányzott ez a könyv a mai palettáról, mint flódniból a mák. A Barheszben az egész Élet benne van, nevettem, sírtam, aztán főztem és ízleltem, miközben olvastam. Csodálatos írás, amely magába szippant és a finom falatok között elsöprő erővel hat." Mautner Zsófia, Chili&Vanília

„Van egy csodás héber szó: יצר - jácár. A szónak kettős jelentése van. A bibliai teremtéstörténetben: fizikai
megformálás, talmudi értelemben: a lélek vágyakozása. E két értelem válik eggyé ebben a könyvben; ahogy olvassuk,
egyre inkább biztosak vagyunk abban, az ember mindig formálja a lelkét, és a lélek az emberét.
A Barheszből megtanulhatod, hogyan tápláld a téged körülvevő világot. Lelkileg és testileg. És megtanulhatod, hogy
sohasem késő tovább formálni a teremtett életedet és az addig biztosnak gondolt lelki vágyaidat." Radnóti Zoltán rabbi

„Nem ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik nem akarnak éhgyomorra gránátalmás kuszkuszról, bazsalikomos fehércsokoládé-krémről, zsidótojásról, macaronról, birsalmasajtról és persze friss, illatos
barheszról olvasni. Nem ajánlom azoknak sem, akiket nem érdekel, hogyan élhet egy a hagyományokat betartó fiatal zsidó nő mindenestül modern életet Budapesten. És nem ajánlom azoknak, akik ragaszkodnak a
műfaji határokhoz, és nem kedvelik, ha egy regény hol zsidó életmód-tanácsadó, hol gasztrobiblia, hol szatíra, hol pedig elégia. Ők persze sosem fogják megtudni, hogy sabatkor micve a szex.” Nyáry Krisztián