Ha arra vagyunk kíváncsiak, mi a politika, akkor nemigen mondhatjuk, hogy valósága függetleníthető az értelemadástól és az értelemfejtéstől, a nyilvános megnyilatkozás sokféle formájától. Minden politikai jelenség úgy keletkezik és hal el, hogy a politizáló ember valamilyen értelmet hoz létre és ejt el, valaminek valamilyen jelentést és jelentőséget tulajdonít: beszélve cselekszik és cselekedve beszél, természetesen bizonyos szabályokat követve. A politika azonban nem csak beszéd, mármint empirikusan tekintve, de létrejötte és fennállása nem függetleníthető tőle. És aki erre nincs tekintettel, saját beszédét és értelmezését tekinti az egyetlen autentikus politikai valóságnak. Könyvem közelítés ehhez a beszédközpontú politikai valósághoz. Kutatásaim az elmúlt években arra irányultak, hogy a szükséges recepciók révén néhány elméleti alapvetés kidolgozásával és empirikus elemzésekkel körvonalazzam egy lehetséges duszkurzív politikatudomány szemléletét.