"Össze ne csirizeld holmi bárgyú mesével. Maradjon minden annak, ami egy költőhöz illik: töredéknek." Ha költőinek aligha is lehet nevezni egy tanulmánykötetet, a célom nem volt más, mint Estié: nem a teljességre törekedve, de valamelyes egységet mégis létrehozva beszélni Kosztolányiról, remélhetőleg izgalmas problémafelvetéseken és műelemzéseken keresztül. Döntően a fiatal szerzőre voltam kíváncsi, de nem kezeltem átléphetetlen határként az 1920-as évet, hiszen éppen ezzel szerettem volna érvénytelenné tenni, hogy kizárólag az "érett" Kosztolányira legyünk kíváncsiak.