A két világháború közötti Ausztriában az anschluss kérdése folyamatosan napirenden volt. Miközben 1918. november 12-én az új osztrák köztársaság önmagát a „Német Birodalom alkotórészének” nyilvánította, néhány száz méterrel arrébb, az Operánál egy kis csoport a Habsburgok fekete-sárga zászlaját tűzte ki. A huszadik századi „nagynémet egység” megakadályozását a hivatásrendi rezsim mellett a következetesen náciellenes és az osztrák államiságot igenlő legitimisták emelték a misszió szintjére. Jelmondatuk így hangzott: „Aki meg akarja menteni Ausztriát, annak H-t H-val kell legyõznie.” H-t, azaz Hitlert, H-val, azaz a Habsburgok restaurációjával – osztrák, esetleg osztrák és magyar területen. A királypárti propaganda és a Habsburg-mítosz állami szintű felelevenítése a kormány belpolitikai megerősödését és az ország külpolitikai elszigetelődését eredményezte. Bár a reálpolitikai megfontolások végül nem engedték érvényre jutni ezt a látens tradicionalizmust, a monarchisták tevékenységének is köszönhető, hogy a Németországtól történő elválás a háború végén magától értetődőnek számított. A könyv izgalmas olvasmány minden, a 20. századi európai történelem, a jog- és politikatörténet iránt érdeklődő olvasó számára.