A magyar udvari kultúra 16-17. századi állapota különösen érdekes és mozgalmas fejezete művelődéstörténetünknek. Az ország három részre szakadása nyomán a határon kívülre került a királyi udvar, s a funkcióit megöröklő nádori, érseki, főúri udvarok vették át az ízlésformáló, iránymutató szerepet. A variációk között fontos szerep jutott - főként kiterjedt nemzetközi kapcsolatai miatt - Erdélynek is.A kötet hasonlóan színes kaleidoszkópot mutat, mint a korabeli udvari élet, a politikai és társadalmi kérdések mellett átfogó ismereteket szerezhetünk az egyház és az udvarok kapcsolatrendszeréről, a hitéletről, a társasélet színtereiről és szokásairól, a karrierlehetőségekről, a reprezentációs hagyományokról vagy a mecenatúráról.